Bejegyzések

István beszámolója a tanfolyamról

Régóta nyaralunk Horvátországban a családdal, szinte minden nyarunkat itt töltjük. Az Isztriától Dubrovnikig bejártuk már a tengerpartot, többnyire sátrazni szoktunk, újabban pedig magánházaknál veszünk ki szobát. Miután már szinte az összes nevezetes várost bejártuk és a standolás minden válfaját (matraccal, sziklás strandon, homokos strandon, stb.) kipróbáltuk, elkezdtem nézegetni a vízen száguldozó hajókt, főleg a motorosokat. Szinte mindenhol lehet ilyeneket bérelni, és a legtöbb tulajdonos még jogosítványt sem kér, főleg a kisebbekhez (a nagyobb kabinos hajókat nem kérdeztem, csak a kisebb gumitestűeket) Mi is béreltünk egy ilyet, gondoltam, ha autót tudok vezetni, akkor ezt is. Meglepődtem, hogy mennyire nem így van, mivel itt a hátul lévő motort kormányzom jobbra-balra a kormánykerékkel, a hajó eleje nem azt csinálta, amit én szerettem volna. Azért szerencsésen telt az egy napos kirándulásunk, viszont nagyon beleszerettem a dologba. Elhatároztam, hogy jogosítványt szerzek és egy kicsit kitanulom a témát, és ezentúl hajóval (is) nyaralunk. Az interneten kezdtem nézelődni, és meglepően sok találatot kaptam. A felhozatal nagyon sokféle volt: a néhány órás, egy-két napos csak elméleti gyorstalpalóktól kezdve (ebből volt a legtöbb) a több héten át tartó (elméleti képzés) és egy héten át éjjel-nappal hajózó vitorlásakadémaia ajánlatig. A legérdekesebb az volt, aki Magyarországon csak elméletben lenyomta az anyagot, aztán vitte vizsgára a jelölteket a tengerre. Mint megtudtam, így is lehet „papírt” szerezni, mivel a horvát vizsga csak elméleti. Én végül Péterék ajánlata mellett döntöttem, mivel időben, árban is megfelelt és ami lényeges, a tengeren zajlott, gyakorlattal egybekötve! A tanfolyam időtartama is lényeges volt, 3 napnál többem nemigen volt rá, hiszen a nyári szabira akartam tartalékolni a többit.
Hamarosan Zadarban voltunk a fiammal együtt (17 éves, őt is elhoztam, mondván együtt könnyebben elvezetjük majd a bérelt hajót) túlestünk a megismerkedésen és egy nagyon intenzív, jó hangulatú oktatás vette kezdetét. Első délután elméleteztünk, meg mánap délelőtt is. Jó sokmindent tanultunk, de érthető volt a magyarázat, vetítés, segédanyagok, és használható jegyzetet is kaptunk. Másnap délután volt a gyakorlati oktatás, egy kisebb motorcsónakon. Itt is sokat tanultunk, gázkar és egyben irányváltó finom kezelése, kanyarodások szűk helyen (Péter talicskás hasonlatával jöttem rá, mit is csináltam rosszul az első hajózáson) kikötés és elindulás, horgonyzás és vízből mentés. Az oktatóhajó ugyan 5 személyes, de elég pici jószág, négyen ültünk benne de a lábunk folyton összeakadt a cseréknél. Igaz, gyakorolni könnyen lehetett vele és nagyon jó műszaki állapotban volt. A hiúságomnak jól esett, hogy az oldallal parkolásban (a legnehezebb feladat) a fiam nem volt ügyesebb nálam, nekem ment a legjobban:-)
A szállás nagyon jó volt, egy tengerparti panzió, a kilátás csodálatos. A csapat is jó fejekből állt, esténként összejöttünk, második este besétáltunk Zadar belvárosába és a „Tri Bunara” bárban sörözgettünk és beszélgettünk egy jót.
Bár Péter nyugtatott, én halál ideges voltam a vizsga napján. Délelőtt átnéztük még egyszer közösen az anyagot elejétől végéig, aztán 12 óra körül besétáltunk a kapitányságra vizsgázni. Idegességemet csak fokozta, hogy a magyarul is beszélő Bozsics kapitány aznap nem vizsgáztatott, haenm a szomszédos „piros épületben” egy fiatal egyenruhás kapitány várt minket. Megijedni sem volt időm, már bennt is voltam. Megkérdezte, milyen nyelven beszélek, én azt feleltem, „in Englis, very little” No problem, felelte, és főleg olyanokat kérdezett, amihez nem kellett nyelvtudás. Szöget és távolságot kellett mérnem a térképen, halászhajó fényjelzését kérdezte (tréleres fising boat, magyaráztam, vagyis hogy vonóhálós halászhajó) meg le kellett betűznöm, hogy Zadar (Zulu, Alfa, Delta, Alfa, Romeo). Végül a vészjelzéseket kérdezte, én meg soroltam: mayday, s.o.s., vörös rakéta, és a karok repülést utánzó mozgatása ez utóbbit be is mutattam:-)
Pár perc alatt készen is voltunk, a titkárságra kellett visszajönni a jogosítványért egy óra múlva. Addig beültünk ismét a „Tri Bunarába” (Pétertől megtudtam, három kutat jelent horvátul) mit mondjak, nagyon megkönnyebbülve. Igaz, csak alkoholmenteset ittunk, de nagyon jó volt a hangulat, hát még amikor a jogsi is a kezünkbe került! Fényképes, belaminált kártya nagyságú igazolvány. Nyáron be van tervzve a hajóbérlés, nagyon várjuk már! Mindenkinek csak ajánlani tudjuk a tanfolyamot, mi nagyon jól éreztük magunkat és sokat is tanultunk.