Motoros tengeri tanfolyam március 25-27.

A márciusi tanfolyamra menet a hegyekben vastagon állt a hó, a Sveti Rok alagút előtt olyan látkép fogadott, mintha síelni mentünk volna: havas fenyők és sziklák. Zadar szerencsére a szokásos jó idővel várt minket. A “Barka Bar” előtt találkoztunk, mindenki könnyen idetalált. Tettünk egy rövid sétát a közeli kikötőben, megnéztük a különféle kikötési módokat és a parton álló motorosok hajócsavarjait, orrsugár motorokat. Közkívánatra bevásárolt a csapat beköltözés előtt a Konzum áruházban, a bázison hamar berendezkedtünk és már kezdtük is az elméletet. A tengerrajz és árapály ismeretekkel kezdtünk, és a teraszról hamar meg is állapítottuk, hogy éppen dagály van, jó magas vízállással. Este hét után végeztünk, még maradtunk a teremben beszélgetni egy kicsit a Konzumban vásárolt “Karlovacko” készletet tesztelve. Este a csapat egyik fele átsétált törzshelyünkre Ivoékhoz, mások saját készletből vacsoráztak és inkább a tanulást választották. A visszafelé történő séta közben a tengerparton tábortűz mellett ücsörgő helyiekkel találkoztunk, márciusban azért ez itt is szokatlan látvány. Másnap reggel borongós idő volt, délnyugat felöl esőfelhők közelegtek. a tenger nyugodt és síma volt, a felhőzetből remélni lehetett, hogy csak délutánra fog esni, így motorozással kezdtünk. Most a bázis előtt gyakoroltunk, nem kellett szélvédett öblöt keresni, alig “lélegzett” a tenger. Minden jól ment, de azért a horgonyzás gyakorlásánál volt egy kis esemény: az utolsó gyakorlatnál a horgony elakadt a fenéken egy sziklában. A bázis előtti öbölben ritka a szikla, homok, apróbb kövek és tengeri fű jellemzi az aljzatot, most megtaláltuk az egyetlen nagyobb sziklát, a borongós idő miatt nem lehetett olyan jól látni a medert, mint máskor. Szerencsére ellenkező irányba motorozva a hajóval ki tudtuk mozgatni a szikla alól, most ugyanis hideg lett volna az idő egy merüléshez, hajósember pedig mégsem veszítheti el a horgonyt…Mire kiemeltük a hajót, elkezdett szemerkélni az eső, mi pedig a teremből -“manőverslukkos” pohárkával a kezünkben- néztük, ahogy igazán rákezd az eső. Itt ritkaság az ilyesmi, de a pálmáknak is inniuk kell valamikor, szerencsére megvárta, amíg befejezzük a gyakorlást. Délután térképészkedtünk, mígnem öt óra után kisütött a nap, kitisztult az ég és melegünk lett a teremben. Hamarabb fejeztük be az elméletet mint előző nap, így be tudtunk menni az óvárosba sétálni és kagylót szedni. A szokásos kagylószedő helyünkön azonban a megszokottnál jóval magasabb dagályszint fogadott minket, és hullámzás is volt, így nem tudtunk lemászni kagylót szedni. A közeli Konzum most is megmentette a vacsorát, a hűtőben volt mirelit kagyló, egész nagy példányok. A kagyló horvátul “Dagnje” és 24 kunáért jó nagy adagot lehet kapni, héjától megtisztított állapotban. Meg is főztük, előételnek pedig helyi sajtot, hazai kolbászt és fekete olivát csipegettünk, jót beszélgetve. Másnap délelőtt átismételtünk mindent és irány a vizsga helyszíne. Bár időben érkeztünk, egy cseh csoport már itt várakozott, s hamarosan a vizsgáztatók is megérkeztek. Két kapitány jött vizsgáztatni, az egyik a mi magyar csoportunkat, a másik pedig a cseh csoportot kezdte vizsgáztatni. Szokás szerint minden rendben ment, nem voltak váratlan kérdések. Amíg az igazolványokat elkészítették, addig mi átsétáltunk az óváros tenger felőli oldalára a tengeri orgonához (“Morske orgulje”) ami egy érdekes szerkezet: a rakpart kövei alá üreget készítettek, ahová becsapnak a tenger hullámai, a rakpart járdáján pedig behangolt “sípokon” távozik a hullámzás által kiszorított levegő, érdekes dallamokat keltve. Ahogy a hullámverés változik, úgy módosulnak a dallamok is. Egy rövid “”koncert” meghallgatása után visszamentünk az irodába, ahol már készen voltak a tengeri jogosítványok. Jó hajózást mindenkinek!

Top